Amint már a korábbi bejegyzésekben is említettem annak ellenére hogy a passzívház standard több mint 20 éve létezik, tudományosan bizonyított tényeken alapszik és csak Európában több mint 42 000 felépített passzív épület gyakorlatilag is alátámasztotta ezeket, a passzívházakat számos tévhit és városi mítosz övezi. Ezen tévhitekről készített egy összeállítást a magyarországi származású német mérnöknő és passzívház minősítő Sariri-Baffia Enikő, a Darmstadt-i Passzívház Intézet egyik munkatársa.
Tévhit: Tilos ablakot nyitni – klausztrofóbiás érzésünk lesz a házban. Tény: Éppen ellenkezőleg. Egy passzívházban van – és szükséges is-, hogy legyen nyitható ablak, mivel ezt nyáron használják leginkább az éjszakai hűs levegő befogására. Télen lehet, de nem szükséges ablakot nyitni, mivel éjjel- nappal a levegő friss marad. Ha ablakot nyitunk, a kiáramló levegő nem megy át a hőcserélőn, ezért fizetnünk kell a hőveszteségért. Ez minden passzívház-épület esetében igaz, mert a hővisszanyerős szellőztető berendezés az épületgépészet része.
Tévhit: Az építkezés aránytalanul drága, nagyon rossz a megtérülése. Tény: Éppen ellenkezőleg: a többletköltség alacsony, ha intelligens építési és célszerű építészeti megoldásokat alkalmazunk, amelyet bizonyítanak a már megvalósult magyarországi passzívházak. A Passzívház Nyílt Nap során az érdeklődők személyesen találkozhatnak az építtetőkkel, a felmerült költségekről információt kapnak.
Tévhit: Ha hidegnek érzem a lakást, nem tudok befűteni. Tény: Éppen ellenkezőleg: Minden passzívházban van fűtés, ha minimális mértékben is. A közép-Európában megszokott klímában – kint 0 °C alatt van a hőmérséklet – nem elegendő az ablakokon besugárzó napfény, vagy az épületben felszabaduló belső hő az épület belső hőmérsékletének fenntartásához. A hőmérséklet rendkívül lassan ingadozik a nap folyamán a passzívházban. (Előfordulhat, hogy a passzívház – a kinti hideg időjárás ellenére – egy teljes nap leforgása alatt csupán 0,5 °C-ot hűl – miközben nem is fűtik.) Ami biztos: egy passzívházban nem lehet megfagyni, mert soha nem hűl fagypont alá a hőmérséklet.
Tévhit: A vastag szigetelés és az egyéb komponensek előállítása több energiába kerül, mint amit a használata során meg lehetne velük takarítani. Tény: Éppen ellenkezőleg: A passzívházak összes alkotóeleme hosszú élettartamú, ezalatt megtakarítják az előállításukhoz szükséges energia többszörösét. Az épület szerkezetét a vastag szigetelés védi az időjárás viszontagságaitól, így az hosszabb élettartamú, és ezáltal értéktartóbb.
Tévhit: A passzívház kialakítása annyiba kerül, hogy ezt az ingatlanpiacon nem lehet egy eladás során visszakapni. Tény: Éppen ellenkezőleg: Ez egyre inkább az olcsó módon felujított épületekre igaz. Az ingatlanvásárlók egyre inkább keresik az alacsony energiafogyasztású ingatlanokat és mellőzik az energiafaló társaikat. Ezért ez utóbbiak értéke csökken, míg a takarékos házaké nő. Ez a tendencia Nyugat-Európában már egyértelműen megfigyelhető. Mellesleg egy passzívház már ma megfelel annak az épületenergetikai színvonalnak, ami Európában csak 2020-tól lesz kötelező. Aki ma így épít, az értéktartó épületbe fektet be.
Tévhit: A passzívház komponenseit csak külföldről lehet drága pénzen beszerezni. Tény: Ez jelenleg részben igaz. A magyar piacon a külföldi termékeket sok éve forgalmazzák, beváltak, ismerik őket. A magyar cégek számára előnyös lehet a hasonló termékek fejlesztése. Sőt ez a tevékenység hazai érték- és munkahelyteremtő folyamatot eredményezhet: a külföldről érkező energiaellátás helyett hazai értékbe – helyi anyagokból előállított ingatlanba – fektetünk, amely évtizedekig jelentős pénzforrásokat tart idehaza.
Tévhit: A szigetelésbe nem lehet egy csavart becsavarni, az egerek megrágják. Tény: A rágcsálók ellen – amelyek kb. 50 cm mélységig jelentenek gondot! – erős, a talajba helyezett fóliával lehet hatásosan védekezni. Kisebb és nagyobb terhek rögzítésére is meg van a megoldás, például egy spirál formájú tipli, mellyel lámpák, levélszekrények rögzíthetők. Szinte nincs is olyan tárgy, amit ne lehetne a szigetelésen keresztül hőhídmentesen rögzíteni. Azonban ez előrelátó tervezést igényel – épp emiatt fontos, hogy a megfelelő minősítésekkel rendelkező mérnökök szakértelmét vegyük igénybe passzívházunk tervezése során.
Tévhit: A passzívház egy bonyolult „High-Tech” ház, amelyet a laikus úgysem tud megfelelően kezelni, ezért nem tudja elérni a megcélzott energiatakarékossági szintet. Tény: Éppen ellenkezőleg: A passzívház egy nagyon jóindulatú, könnyen kezelhető ház. Nem igényli bonyolult gépészeti megoldásokat beépítését. A passzív házban alkalmazott komfort szellőzés kevesebb gombbal jár, mint egy televízió. Az egyetlen karbantartási feladat a szűrőcsere , amelyet a tulajdonos – a porszívó szűrőjéhez hasonlóan – maga is elvégezhet, évente 2-3 alkalommal.
Tévhit: A szellőztető berendezés csővezetékei a baktériumok melegágyai, a készülék zajos és huzatos. Tény: Pont ellenkezőleg: A friss szellőzőlevegővel működő berendezések nem hasonlíthatóak a kevert levegős klímaberendezésekhez. Mikroorganizmusok csak a rosszul gondozott klímaberendezésekben telepedhetnek meg, (ahol a pára lecsapódik). A passzívházban alkalmazott szellőztető berendezésben a friss levegő nem keveredik az elhasználttal, a külső levegő egy kiváló szűrőn keresztül pormentesen érkezik az épületbe. A készülékek csöndesek, a kevés zaj kiszűrésére hangtompítókat alkalmaznak. A levegő a helységbe a mennyezet alatt csak a feltétlenül szükséges mennyiségben, kis sebességgel érkezik, így a légáram kis mértékben – max. 1-2 m távolságban – érezhető, azon túl egyáltalán nem. Az érdeklődők legegyszerűbben úgy győződhetnek meg az ilyen épületek előnyeiről, ha a Passzívház Nyílt Nap keretében ellátogatnak személyesen egy lakott passzívházba és megkérdezik a tulajdonost a tapasztalatokról.
Tévhit: Ha kimarad az áram, vagy elromlik a szellőztető berendezés, megfulladunk a házban. Tény: A szellőztető berendezéseket eleve hosszú élettartamra tervezik. Ha elromlanak, gond nélkül javíthatóak, mivel minimális és egyszerű technikával rendelkeznek. E módszer mellett természetesen alkalmazható az ablakon keresztül szellőztetés is. A fűtés – légfűtés hiányában – a belső hőforrások segítségével megoldható: pl. süteményt sütni, lámpákat gyújtani, stb. A fűtéshez – áram híján- gáztartályról működő fűtőláng is alkalmazható, a szkeptikusok és az otthonos hangulatot kedvelők pedig már eleve úgy terveznek, hogy fával tüzelő, külső levegővel üzemelő, lég tömör kandallót építenek be. Azonban az áram hiányában fellépő probléma a passzív házban kismértékű, amely, elég valószínűtlen feltételezés.
Tévhit: A passzívházak rondák, kocka formájúak. Tény: Passzívházakat bármilyen építészeti stílusban meg lehet valósítani, mivel nem a formája, hanem a minősége adott. Ennek elérése azonban a különböző formákkal és tájolással különböző módszereket és befektetést igényel. Ezért építik őket lehetőleg dél felé nagy ablakfelülettel, kompakt épületformával. Azonban ennek ellenkezőjére is akad bőven példa. A tényői második minősített hazai passzívházról senki meg nem mondja kívülről, hogy milyen különleges épületről van szó.
A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyja, hogy cookie-kat használjunk.Ok
Amint már a korábbi bejegyzésekben is említettem annak ellenére hogy a passzívház standard több mint 20 éve létezik, tudományosan bizonyított tényeken alapszik és csak Európában több mint 42 000 felépített passzív épület gyakorlatilag is alátámasztotta ezeket, a passzívházakat számos tévhit és városi mítosz övezi. Ezen tévhitekről készített egy összeállítást a magyarországi származású német mérnöknő és passzívház minősítő Sariri-Baffia Enikő, a Darmstadt-i Passzívház Intézet egyik munkatársa.