Az emberek az első passzív épület megépülése után 20 évvel is idegenkednek ezen épületektől főként a számos városi mítosz és szakzsargon elterjedésének hatására, melyek főként a laikusokat, de sokszor a szakembereket is gondolkodóba ejtik, annak ellenére, hogy már számos mérés és 20 éves tapasztalat bizonyítja a passzív épületek jótékony hatását, nem csak a környezetre, hanem pénztárcánkra és egészségünkre is. A passzív építkezés nem űrtechnológia és nem is egy építészeti stílus, csak egy energiahatékonysági standard, melyhez napjainkban az információk, a tapasztalat, az építőanyagok és építőelemek mindenki rendelkezésére állnak, legyen az építőipari szakember vagy egyszerű laikus – nem kell a NASA-hoz fordulni segítségért, és minden építészeti stílusnak megfelel legyen az tradicionális, minimalista, modern vagy High-Tech, mindezek mellett az építőanyagokra vonatkozóan sincsenek korlátozások, azok is építhetnek passzívházat, akik szalmából akarnak építkezni és azok is, akik a legkorszerűbb anyagokat akarják használni épületeik megvalósításához.
Az energiahatékonyságnak és ezen belül a passzív építkezésnek 5 alapfeltétele van, melyeket ha betartunk, biztosan az eredmény sem várat majd magára: a kisebb CO2 kibocsátás mellett megnő az épület komfortja, nyáron hűvösebb marad az épület légtere, télen melegebb és mindez kisebb fenntartási költségek mellett, nem beszélve a belső légtér CO2 és más toxin tartalmának állandó alacsony szinten tartásáról, egészségesebb környezetet biztosítva, melynek értéke anyagi javakban kifejezhetetlen.
Az 5 alapfeltétel a hatékony szigetelés, a hőhidak kiküszöbölése, a minél nagyobb légtömörség biztosítása, a hővisszanyerő szellőztetés és nem utolsó sorban az épület tájolása és árnyékolása.
Ebben az esetben is mint sok másban sokat tanulhatunk természetes környezetünktől, melyben évmilliók során a túlélés ösztönével felruházva a természet olyan anyagokat és viselkedésformákat alakított ki, melyek a legnagyobb hidegben vagy melegben is megóvják szereplőiket. A szigetelést és a hőhidak kiküszöbölését legjobban egy kis madár példájával lehetne bemutatni, mely a nyári hónapokban kinyújtott nyakkal és lábakkal, kisimított tollazattal ül az ágon, míg abban a pillanatban mikor hidegebbre fordul az idő felborzolva a tollait, levegővel dúsítja ezt, növelve ezzel tollazata hőellenállását. Mikor viszont a hőmérsékleti értékek még jobban lecsökkennek minél kompaktabb formát vesz fel, fejét szárnya alá rejti és a hőhidakat is minimalizálva behúzza lábait. Ezt nem azért teszi mert különben abban a pillanatban életét vesztené, hanem az energiatakarékosság céljából hiszen, mint tudjuk az élőlények is belső égéssel tartják fenn testük hőmérsékletét, amelyhez külső energiabevitelre van szükségük.
A madárka példájából is láthatjuk mennyire fontos a hőszigetelés az energiatakarékosság elérésében, és mint mindannyian tudjuk a legolcsóbb energia az, amit nem használunk el vagyis nem dobunk ki a nem megfelelően szigetelt épületburkon vagy a nyílászárókon (ajtón, ablakon) keresztül. A szigetelés mellett az épületburok megfelelő légtömörségét is biztosítanunk kell, különben a bevitt hő közel 15%-a a különböző réseken, a nyílászárók mellett, az elektromos vezetékek védőtömlőin, a tetőszerkezet résein vagy más apró réseken keresztül távozik, mely idővel nemcsak hőveszteséget, hanem állagkárosodást is eredményezhet. Annak ellenére, hogy meglevő épületeknél légtömörségről nem igazán beszélhetünk, az ajtó és ablakok beépítési résein és más réseken beszivárgó friss levegő nem biztosít egészséges légteret. A mérések bizonyítják, hogy egy éjszaka alatt csukott nyílászárók mellett a levegő CO2 tartalma az egészséges szint fölé emelkedik, mivel éjszaka kevesen kelnek fel 2-3 óránként szellőztetni. Ezért a hővisszanyerő szellőztető rendszer nem csak az energiahatékonysághoz járul hozzá, hanem az egészséges belső környezet kialakításához is.
Az utolsó, de nem elhanyagolható feltétel az épület tájolása és árnyékolása. A tájolás legfontosabb eleme a nyílászárók tájolása melyek lehetőség szerint keletre és délre kell nézzenek, a nyugatiak a túlzott felmelegedés miatt nem ajánlottak, az északiak a szoláris nyereség hiánya miatt, itt ugyanis az ablakfelületeken csak energia veszteséggel számolhatunk. Az árnyékolással a nyári hónapokban fellépő túlzott felmelegedést akadályozhatjuk meg, a passzívházak esetében csak a külső árnyékolók jöhetnek számításba, a belső árnyékolás esetünkben nem elég hatékony ugyanis ezek a napsütés hatására felmelegednek és hőenergiájukat hősugárzás által, a belső térnek adják át hozzájárulva a légtér további felmelegedéséhez.
A leírtak alapján láthatjuk hogy néhány alapfeltétel betartásával nagyon sokat javíthatunk, úgy életterünk komfortján, mint annak fenntarthatóságán.
