A leghétköznapibb tévhit ami még a szakemberek körében is igen elterjedt, hogy a vastag szigetelés hatására a fal nem tud lélegezni így aztán mit is tehetne fogja magát és bepenészedik. (kész szerencse hogy meg nem fullad 🙂 )
Vizsgáljuk csak meg mi is történik:
a vastag szigetelés hatására a fal belső felületi hőmérséklete a belső légtér hőmérsékletéhez közeli értékeken marad így a páralecsapódás csak extrém helyzetekben állhat elő. (nagyon magas gőztartalom fürdőben, konyhában) természetesen a passzívházakban ezt is ellensúlyozza a hővisszanyerő szellőztetés.
a falszerkezeteken keresztül távozó pára mennyisége bármely épület esetén elenyésző, ezt az is bizonyítja hogy ellenkező esetben főként a télen fellépő páravándorlás hatására (ami bentről kifele, a párával telítettebb légtér irányából a párával telítetlenebb légtér irányában történik) katasztrofális következményekkel járna ami az épület szerkezetét illeti.
a relatív páratartalom csökkentéséről a passzívházak esetében a hővisszanyerő szellőztetés gondoskodik míg egy klasszikus épületnél a nyilaszárókon és más nyílásokon fugákon repedéseken keresztül távozik ami sok esetben a szerkezetben történő páralecsapódáshoz és idővel a szerkezet károsodásához vezethet.
a rosszul szigetelt falak és más határolószerkezetek belső felületi hőmérséklete alacsonyabb így a pára könnyen lecsapódhat a fal felülete nedvessé válik és penész képződik rajtuk.
ezek a gondok a passzívházak esetén a hőhídmentes épületburok és megfelelő vastagságú szigetelés hatására teljesen kizártak, a penészedés inkább a gondatlanul vagy részlegesen felújított épületekre jellemző, mint pl. az olyan tömbházlakások esetén ahol a régi nyílászárókat újakra cserélve megnövelték az épületburok légtömörségét, csökkentve a légcsereszámot, a lakrész relatív páratartalma megnő. A magas relatív páratartalom a változatlan szigetelésű falakon főként az érzékenyebb területeken (sarkakban, hőhidak közelében) kicsapódik és idővel penész jelenik meg.
